A mesék ereje Picur-tanoda

Olvasó gyerek

Magabiztossá és boldoggá tesz, fejleszti a gondolkodást, és még a családot is összetartja. Vajon mi ez a csodaszer? Kevesen gondolnák, de a meseolvasás.

Gyermekekkel foglalkozó szakembereket kérdeztünk arról, hogy mit gondolnak a mesékről. A beszélgetésekből kiderült, hogy minden korosztálynak megvannak a maga meséi, amelyek amellett, hogy szórakoztatnak, segítenek megoldani a mindennapok problémáit is. Ennek ellenére a szülők közül kevesen mesélnek, ehelyett gyakran a képernyő elé ültetik csemetéjüket. A professzionális akciómesék pedig végiggyalogolnak a kicsik lelkén…

Amikor növényt nevelünk, mellé szúrunk egy karót, és hozzákötözzük addig, amíg a növény megerősödik. Miután megerősödött, nincs a karóra szükség. A gyereknek, amíg növekszik, a szülő ez a biztos pont. A szeretete, a hangja, a meséje, a muzsikája, a kultúrája – vallja Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, aki szerint a beszélgetés és a meseolvasás, az éneklés és a zenehallgatás már az anyukája pocakjában növekvő kisbabának is örömet szerez.

– Hiszen a  fül elsők között fejlődik ki az érzékszervek közül. Lányom óvodájában kérték egyszer, hogy vigyünk zenét, én Vivaldit küldtem. Amikor lejátszották, az egyik kisfiú elsírta magát, és azt mondta, nem hallott még ilyen szépet. Pedig otthon nem szerették a komolyzenét. Kiderült viszont, hogy az édesanyja terhesen részt vett egy programban, amelynek keretében hetente kétszer meghallgatták a Négy évszakot.

 

 

Frank Zsuzsa gyermekpszichológus szerint a néhány hónapos gyerekek figyelmét leginkább az illusztrációk kötik le. Marék Veronika egyszerű, világos cselekményű Boribon-könyveit nekik találták ki. – Mi a mackó kalandjait úgy olvassuk a kislányommal, hogy saját szavaimmal mondom el, mi történik a képen, miért sír vagy nevet Boribon – mondja. Hozzáteszi: ugyanilyen fontos, hogy este összefoglaljuk, mi történt velünk aznap, kivel találkoztunk, miről beszélgettünk. Ez egy hasznos szertartás, amely lekerekíti a napot. A közös, ismétlődő szertartások biztonságot adnak. A gyerekünk számíthat rá, hogy együtt leszünk, és ez a bensőséges esemény minden nap ugyanakkor történik meg. 

A kettő-három-négy éves gyerekek már maguk ragaszkodnak ahhoz, hogy bizonyos dolgok ugyanúgy ismétlődjenek. Ha azt szeretné a gyerekünk, hogy századszor olvassuk fel ugyanazt a mesét, és századszor is ugyanúgy, bízzunk benne, hogy nem hiába kéri. 

– Ott van valami titok, amire a lelkének szüksége van. És akkor ezt megkapja a mesétől. Segítségével képes lesz megoldani a konfliktusokat, a probléma elmúlik, a gyerek pedig magabiztosan lép tovább. Minden életkorban új konfliktusokkal kerül majd szembe, mindig meg kell keresni az ezekre válaszoló meséket – véli Novák János.

A pszichológus szerint az óvodás korosztály a saját, valós életéhez közel álló történeteket szereti. Szepes Mária Pöttyös Pannija vagy Bartos Erika meséi ezért olyan népszerűek: mivel hőseik az óvodások maguk. A szereplőkkel nem történnek bonyolult dolgok: reggeliznek, szánkóznak, nyaralnak, testvérük születik, ünnepelnek. A leírt történet pedig továbbgondolható; meg lehet beszélni, hogy otthon hogyan zajlik mindez. 

Nagyobbaknak, 5−7 éveseknek már a népmese is érthető és izgalmas lehet. 

Vannak viszont olyan felnőttek, akik féltik a gyerekeket a népmesék izgalmaitól, és „kiírják” a gonoszt belőlük. Ez a szakemberek szerint butaság, hiszen a valóság sem rózsaszín…

– A mesék éppen azt bizonyítják, hogy legyőzhetjük a félelmeinket! A félős szülő a saját félelmeitől fél, és a gyerekeit úgy próbálja megóvni, hogy a félelmeket megpróbálja kizárni. Ha hazudozunk, megbetegítjük a saját gyerekünket, ahelyett, hogy megóvnánk. Ha az ijesztő részeket kihagyjuk, nem engedjük, hogy a gyerekben szunnyadó érzelmek föloldódjanak. Azt sugalljuk: „nem hiszem el, hogy te félsz…”, „nem tudhatod meg, hogy milyen az élet”. És közben a gyerek magára marad a szorongásaival, aminek fizikai tünetei is lehetnek – magyarázza Novák János. A mese olyan csodaszer, amely feloldja a szorongásokat. – Bízzunk a mesékben! Egyszerűen azért, mert több mint ezer éve meséljük ezeket egymásnak. És nem csak a gyerekeknek! A meséknek lelki hasznuk van, amit nem tudunk ugyan forintra váltani, de általuk elérhető az, amire minden szülő vágyik: hogy mosolygós, bátor és boldog gyerekei legyenek!

Abban mindegyik szakember egyetért, hogy legfontosabb az egymásra szánt idő: az, amit a szülők és a gyerekek beszélgetve, olvasva vagy akár közösen televíziót nézve töltenek el. Ha ekkor maximálisan figyelnek egymásra, akkor a tevékenységük egy közösen átélt élménnyé válik, így hasznos lesz. Sajnos, sok helyen nincs energia az együttlétre, a gyereket egyedül hagyják a képernyő előtt, ami viszont súlyos következményekkel járhat. 

A televíziózás, a számítógépezés és a dvd-zés akkor káros, ha a gyerek egyedül van, amikor rázúdulnak a fantasztikus technikával, profizmussal készült játékok, filmek. – Ezek végiggyalogolnak a lelkén, nem tud ellenük védekezni. Ott áll egy lélek, aki a világ befogadására alkalmas, és helyette kap egy rafinált, minden ponton száz százalékig „bemért” akciósorozatot, amivel szemben tehetetlen – fogalmaz a színházigazgató. Más a helyzet, ha a gyerekkel együtt nézzük a filmet. Amikor szükség van rá,  megfoghatja a kezünket, mi pedig érezzük, hogy mikor fél. Ha válaszolunk a kérdéseire, akkor az események velünk együtt történnek meg; az, amit láttunk, beépül a közös tapasztalatunkba.

  

Balogh Ella, a Bolyai Utcai Óvoda Napsugár csoportjának óvónője azt mondja, hogy már az óvodában világosan látszik, kinek mesélnek otthon, és ki az, aki csak a tévé előtt ül. Utóbbiak lassabban hangolódnak rá, hogy a fantáziájukat használják. – Minden nap mesélünk a gyerekeknek, fejből és könyvből is. Nagyon élvezik és mindkettőt izgatottan várják. Sok helyen a gyerekek kedvenc meséje valamelyik Disney-rajzfilm, amit a tévében láttak. Nálunk más kedvencek vannak, most például Czigány Zoltán Csoda és Kósza című, lovakról szóló meséje, de szeretik Lackfi János Domboninneni mesék című kötetét is.

A pszichológus beszél arról is, hogy a gyerekek is írhatnak mesét. Nem kell megijednünk, ha a gyerekünknek kitalált barátai lesznek. Ez azt mutatja, hogy közvetíteni tudja a vágyait, fel tudja dolgozni a konfliktusait. 

De sajnos, ennek éppen az ellenkezője a gyakoribb. – Sok páciensemről derül ki, hogy nem tud történetet mesélni. Otthon nem beszélgetnek velük, ezért gyatra a szókincsük, és a fantáziájukat sem használják – mondja. A számítógép és a valóságshow-k nem adnak kapaszkodókat. A képernyő előtt ülni passzív állapot. Ha a szülő felolvas, a gyereknek használnia kell a képzeletét. Erre óriási szükség van, hiszen a mindennapi történéseket is úgy dolgozzuk föl, hogy gondolkodunk róluk, elképzeljük azokat!

„A hűtőben titkos hóember”

Tóth Krisztina: József Attila-díjas költő, író, műfordító. 2003-ban jelent meg kisgyerekeknek szóló verseskötete Londoni mackók címmel, ez gyerekkönyv kategóriában elnyerte az Év Könyve elismerést. Állatságok című verses kötete 2007-ben adták ki.

 

 

 

    

 

 

 

Gyerekként melyek voltak a kedvenc meséi?

A Bambi, a Mazsola és Tádé és A didergő király. Csináltam magamnak tökházat. De amikor a fiamnak próbáltam ezeket megmutatni, teljes felsülés volt. A Bambit abba kellett hagyni, mert egy hosszú erdőleírásnál ingerülten megkérdezte, hogy mikor jön már a vadász. A másik kettő is teljesen hidegen hagyta, a Kincskereső kisködmön szintén. Nekem magamnak volt egy olyan kedvencem is, amit ma már senki nem ismer. Az ötvenes években adták ki, az volt a címe, hogy Mango. Egy néger kislányról szólt, aki egy afrikai halászfaluban lakik, és nem szeret lányoknak való játékokat játszani, hanem lándzsát hajít, meg ilyenek. Van egy barátja, Zolu, a varázsló, aki elviszi őt a barlangjába. Na, ezt imádtam. Minden hülye királylány szőke volt, és kék szemű – akkor még nem létezett Pocahontas, nem volt kivel azonosulni, hiszen még az egyetlen sötét hajú női hősnek, Hófehérkének is hófehér bőre volt!  Később ezért szerettem Halasi Mária Az utolsó padban című ifjúsági regényét is.  

Mesélt a barátainak saját mesét? 

Folyton kitalált történetekkel szórakoztattam a környezetemet, ez meg is maradt mondjuk. 

Az alsó tagozatos tanárnőm, Magdi néni, aki egyébként egy igazi rém volt, el akart küldeni kisegítő iskolába, mert szerinte nem volt normális dolog, hogy egy gyerek magában beszéljen, és olyasmiket mesélgessen, amik nem is történtek meg. Óvodában voltak kitalált állataim, akik körülöttem éltek, és mindenféle történt velük. Később a Hunyadi téren volt egy titkos bunkerem, ahová egy csatornafedőn át lehetett lejutni, ott készítettem hétről hétre egy rakétát. Azt terveztem, hogy azzal megyek majd fel az űrbe. Párhuzamosan haladtam a szovjetekkel, de az enyém hamarabb elkészült, csak leesett a hó, felfagyott a Hunyadi tér, és egyszerűen nem lehetett lejutni a bunkerbe. 

A szülei sokat meséltek?

Apám soha életemben nem mesélt, anyám viszont sokat. Mindig könyvből olvasott, a Minden napra egy mese című gyűjteménnyel kezdtük, aztán jött a Kisgyermekek nagy mesekönyve.

Melyik mesehőstől félt a legjobban?

A boldog hercegtől kifejezetten iszonyodtam. Ja, és alsó tagozatban is utáltam még a Micimackót. Nem nagyon értettem, mit esznek ezen a felnőttek. Egyetemista voltam, mire újra elolvastam, mert élt bennem a gyerekkori ellenszenv: hogy ez valami olyasmi, amitől a felnőttek gügyögni és röhincsélni kezdenek, én meg nem nagyon értem, hogy mi a kotta.

A Pán Pétert se szerettem. Minden gyerek fel akar nőni, ha nem, az maga a halál.

Fontosnak tartja, hogy a gyerekeknek meséljenek? 

Persze, és nem pusztán a szöveget tartom fontosnak, hanem azt is, hogy ott ül a szülő az ágy mellett, és csak a gyerekhez beszél. A verset elsősorban ritmusnak, zenének tekintem.

Mikor kezdett gyerekeknek is írni?

Nagyjából akkor, amikor a saját gyerekem elkezdett beszélni. Addig eszembe se jutott: tulajdonképpen akkor sem gyerekeknek írtam, hanem neki.

Mióta mesél a fiának? Miket?

Nem tudom pontosan, mert egészen pici korától egyfolytában beszéltem hozzá. Sokszor ritmusban. Ez teljesen természetes, minden anya ezt csinálja, spontán mondókákat mondtam mindenhez. Az óvodában végig olyan mesét meséltünk, amiben ő szerepelt. Volt egy mese-énje, ő találta ki a nevét: Brószok. Brószokkal sok minden történt az óvoda négy éve alatt. Brószok sokkal bátrabb volt, mint ő, mindenfélét megcsinált, amit ő nem mert volna, és persze a butaságokat is mindig ő csinálta.

Hány éves koráig kérte a fia, hogy olvasson neki?

Marci már tizennégy lesz, tizenegy körül ezt abbahagytuk. Most előfordul, hogy a kötelező olvasmányt hallgatja meg anya-hangoskönyvben.

Marci szeret olvasni? 

Hm-hm. Volt egy időszak, amikor szeretett, de most – remélem, átmenetileg – nem. Tizenhárom körül kezdett leszokni, és most alig tudok neki olyat ajánlani, amit hajlandó elolvasni. Tavaly Az utolsó tünde című könyv volt nagy élménye, most meg Háy János novellái. De nem könnyű, sok mindent félbehagy.

Melyek az Ön mostani kedvenc meséi, versei? 

Lackfi János gyerekversei, Darvasitól a Trapiti, Andersen Hóembere. Minden évben van otthon egy titkos hóemberünk, aki a mélyhűtőben telel át, és kora tavasszal, amikor enged a fagy, visszaengedjük a kertbe, ami mindig egy szertartás. Óvodában kezdtük, nem tudom, meddig megy még, mert a gyerek már nem ragaszkodik a dologhoz, én még igen.

****** 

MILYEN MESEKÖNYVET VÁLASSZUNK?

Rengeteg szép meséskönyvet lehet kapni a boltokban, és sokan tanácstalanok, hogy melyiket vegyék meg. Novák János szerint is óriási a választék és fantasztikus a színvonal. – Jó szívvel ajánlhatom Háy János, Horváth Péter, Parti Nagy Lajos, Tasnádi István, Tóth Krisztina vagy Varró Dániel írásait, és hosszan sorolhatnám még, hiszen szerencsére sok a zseniális fiatal szerző. Hozzáteszi: nagyszerű mesegyűjtemények is megjelentek, például Boldizsár Ildikó szerkesztésében. – De ha visszamegyünk néhány évet, például Nemes Nagy Ágnes és Tamkó Sirató Károly is olyan színvonalon szólnak a gyerekekhez, hogy bátran bízhatunk benne, nem avultak el. 

A Kolibri igazgatója fontosnak tartja, hogy ne valami „fensőbbségből” ajánljunk könyvet, hanem olyat adjunk a gyerekünk kezébe, amivel úgy érezzük, hogy örömet tudunk szerezni. – Ha neki olyan mese tetszik, ami nekünk nem, azt el kell tudnunk viselni, ugyanakkor mellé kell tennünk azt, ami nekünk fontos. Előbb-utóbb át tudjuk majd adni azt, ami nekünk fontos. A nevelésben ez a legszebb: hogy a gyereknek kulcsot adjunk azokhoz az értékekhez, amelyek a mi életünket gazdagították, gazdagítják. Hogy ki tudja nyitni azt a fiókot, amelyben a mi kincseink vannak, és ha szüksége van rájuk, élni tudjon velük.

**** 

CSECSEMŐSZÍNHÁZ. Szemben más előadásokkal, a csecsemőszínházban nem alsó, hanem felső korhatár van: négyéves korig ajánlják a kifejezetten kicsiknek készült előadásokat. Ilyen a Toda és a Tekergő című verses-dalos darab, illetve a Bozsik Yvette Társulat Kolibri Színházban látható vendégjátéka, a Négy Évszak is. A csecsemőszínház alapvetően a színes képekre épül, ezért a babáknak ugyanolyan élményt jelent, mint a közös képnézegetés.

Szerző: 
Novák Zsófi Alíz
Forrás: 
Budai Polgár

                    
Picur viaDAL - A gyerekdalok versenye 2017 Picur Rádió a Facebook-on egyszervolt.hu